A 285. számú Dunhuang-barlang falfestményei két embert ábrázolnak, akik székeken ülnek; a 257-es barlang falfestményei négyzet alakú székeken és hosszú padokon ülő nőket ábrázolnak keresztbe tett lábbal; a Longmen-barlangok lótuszbarlangjának kőfaragásai pedig kerek zsámolyokon ülő nőket ábrázolnak. Ezek a képek élénken reprodukálják a székek és zsámolyok használatát a tisztviselők és nemesek otthonaiban az északi és déli dinasztia idején. Bár az ülőalkalmatosságok akkoriban már a székek és zsámolyok formáival rendelkeztek, mivel akkor még nem voltak külön kifejezések a székekre és zsámolyokra, az emberek még mindig "Hu ágynak" nevezték őket. A templomokban gyakran használták meditációra, innen ered a "meditációs ágy" elnevezés. A Tang-dinasztia után fokozatosan megnőtt a székek használata, és elterjedt a "szék" elnevezés, így elkülönült az ágyak kategóriájától. Ezért a székek és zsámolyok eredetének tárgyalását a Hu ágyakkal kell kezdeni, amelyeket a Han és Wei dinasztia idején Indiából hoztak be.
A Tang-dinasztia előtt a karakternek (széknek) más értelmezése is volt, ami azt jelenti, hogy "hintó oldalkorlátja". Feladata az volt, hogy támogatást nyújtson a kocsikon közlekedőknek. A későbbi székek formájukban négy lábra támaszkodó emelvényből álltak, korláttal. Tervezésüket valószínűleg egy kocsi korlátja ihlette, és a "szék" elnevezést innen vették át. A meglévő feljegyzésekből ítélve a székek már a Tang-dinasztia idején is meglehetősen kifinomultak voltak.
Az Öt-dinasztiától a Song-dinasztiáig a magas ülések példátlanul népszerűvé váltak, és a székstílusok változatossá váltak, beleértve a háttámlás székeket, a foteleket és a kerek{0}}támlájú székeket. Továbbá a székek formája, anyaga és funkciója a társadalmi státusztól függően változott.
Az Öt-dinasztiától a Song-dinasztiáig terjedő bútorok nagyrészt megtartották a Tang-dinasztia stílusát, de a magas bútorok még inkább elterjedtek.
A székek nagyon régiek és egyszerűek voltak, és sok évszázadon át közös jellemzők maradtak. A kora dinasztikus időszakban a széktámlákat és az üléseket szövettel vagy bőrrel vagy faragott fával borították, de a fedett terület jóval kisebb volt, mint a 21. századi székeké; az ülés néha csak 25 centiméterre van a talajtól. Úgy tűnik, hogy az ókori Egyiptom székei sokkal kidolgozottabbak voltak, antik ébenfát, elefántcsont-faragványokat és aranyozott fát használtak. Drága anyagokkal, díszes mintákkal, vadászott állatokat vagy fogolyfigurákat ábrázoló faragványokkal borították őket. Általában minél magasabb az egyén státusza, annál magasabb és díszesebb a szék-a becsület szimbóluma.
